Címlap PINCESOROK LEÍRÁSA Miskolc - Kisavasi Pincesorok: MINDSZENT-KISAVAS

Miskolc - Kisavasi Pincesorok: MINDSZENT-KISAVAS

Miskolc legrégibb pincéi a bortermő dombok alsó szegélyein alakultak ki. Így a mai Toronyalja feletti oldalon (a régi Vargaszög felett), a mai Mélyvölgyön (régi nevén az Angyalos-völgyön), valamint

a Kisavas legalsó során (a Mindszenti templom fölött) találjuk a legősibb pincéket,

kőlyukakat, amelyek kivágását Marjalaki-Kiss L., a 16-17. századra teszi, s úgy véli, hogy később ezeket folyamatosan kibővítették.

Kisavas - Első sor:

A pincének és a borháznak a miskolci ember életében betöltött szerepét egy század eleji leírás így foglalja össze:

„Télen is fűthető szobák a miskolciak legkedvesebb tartózkodási helye. Itt kivirágzik a kedély, kihajt a nóta. Innen indul szárnyra a sok jóízű miskolci história. Itt tárgyalják meg a helyi és országos politikát. Itt felejtik el a haragot. Itt fogadnak barátságot. Itt születnek régidőkből fogva a miskolci nóták.”

A borházak a sorról sorra, pincéről pincére kerülő látogatások és vendégeskedések alkalmával játékos pincéző szokások alakulóhelyei voltak. Sajátosan miskolci szokásként ismerjük a „bujdosó pohár járatását”. A bujdosó pohár talpatlan, gömbölyű fenekű, kézről kézre járt, egyenként fenékig kellett inni, mert ha letették feldőlt.

Még az 1930-as évek vége felé is azt írták a miskolci idegenforgalmi
tájékoztatók „Nyáron hétköznapokon is, hivatalos órák elmúltával, üzletzárás
utáni munka végeztével az Avasra ment a miskolci polgár, feledni a nap gondjait, vidám poharazás közben a família körében, vagy barátok társaságában”

A mostani pincék nagyrésze legalább 300 éves, de kétszáz évesnél fiatalabb alig fordul elő. A pinceházak nem különösebben régiek, 1702-ben még csak minden tizedik pince előtt volt valamilyen borház.

A Kisavas további pincesorai a "Bővebben" gombra kattintva nézhetők meg.


Kisavas - 2. sor:


Kisavas - 3. sor:


Kisavas - 4. sor:

"....Az Avashegyen láthatók lépcsőzetesen egymásfölé emelkedő sorban Miskolcz szőlőbirtokosainak jól berendezett, s épített pinczéi, melyek legtöbbjei a régi időben telve valának a legjobb minőségű borokkal"

írja 1887-ben naplótöredékeiben Podmaniczky Frigyes


A város társadalmi életében nagy szerepet játszottak a pincék és a pincézések, mint a vendéglátás - vendégjárás sajátos társasági színterei. Ehhez kapcsolódóan városunk monográfusa, Szendrei J. írja, hogy:

"Határainkon századok óta nagyarányú bortermelés volt. Borunk jóságával megközelítette a szomszédos hegyalját, miben jelentékeny része volt homokkőbe vájt száraz pinczéinknek. A pinczék száma hajdanában megközelítette a házak számát. A mesterembereknél meg épen a jómód jele volt, a'miért is aztán sokszor, ha tulajdon háza nem is de pinczéje mindenesetre volt.”

Miskolc topográfusa, Benkő Sámuel 1782-ben megjelent munkájában már megfogalmazta, hogy "A város elég tágas és napról napra nő, benne 2400 épületet és 1424 pincét könnyen meg lehet számolni"

A 18. század második felében tehát közel másfél ezer pince volt Miskolc bortermő dombjain.


A legtöbb pinceüreg 10-20 méter hosszú, de szép számmal vannak közöttük 50-100 méteres, vagy annál hosszabb vájatúak is. A 2-3 méter széles, és 2-2,5 méter magas pinceüregek a bor tárolására ideális hőmérsékletet biztosítottak. Hőmérsékletük télen-nyáron 6-10 °C, melybe „nemcsak Miskolc város határának, hanem egész Borsodnak a borkészlete is beleférne”.

Valóban, minden jobb módú polgár szerette külön zár alatt tartani a borát, és a régi nyírfaabronccsal kötözött kisméretű hordók tárolása nagy helyet igényelt.

Még néhány évtizeddel ezelőtt is október végén, november elején víg életre kelt az Avas. Pincéiben taposták és préselték a város környékén termett szőlőt, s a kicsurranó musthoz a miskolci polgár bőségnek örvendő jó kedve járult. Hangos volt a hegy a nótaszótól. A 18. századtól, de főleg a 19. század második felétől a pincék fölé épített borházak a városi iparosok és földművesek második otthonai voltak.




A pincék között olyanok is voltak, amelyekben hivatalosan, vagy „zugban” ételt és italt egyaránt adtak az arra tévedő vendégnek. De pontosan nem lehet tudni, hogy hány korcsma és kifőzde volt, mert ezek száma gyakorta változott. Az 1858/59-es összeírás Miskolcon 163 korcsmát és vendéglőt írt össze, de ezeknek az azonosítása megoldhatatlan feladat. A témához kapcsolódva a 20. század elején írja a Miskolci Kalauz:

„..igen sok bormérés van az Avashegy pincesorai között, amelyeket csak a meleg időszakban keresnek fel. Ilyenkor a nyári késő délutánokon és estéken hangos cigányzeneszó és víg danázástól visszhangzanak az ősi Avashegy hűs, árnyas telkei. E helyen hideg ételeken kívül esetenként meleg, magyaros főztet is lehet kapni.


Forrás:

Dobrossy István:

A miskolci vendégfogadók és vendéglátás története 1745-1945 c. könyve.

teljes terjedelemben olvashatod:

mek.oszk.hu/07900/07952/07952.pdf

2010-ben a Miskolc Kis-Avas Pincesor megkapta az ICOMOS Nemzeti Bizottság Műemlékvédelmi negatív értelemben vett díját, a Citrom-díjat, az épületegyüttes elhanyagolásáért.

Várostörténeti szempontból kiemelt jelentőségű terület, nagyszerű fejlesztési lehetőséggel - de ezt nem használták ki ezideig.

Az Avas tetején található a kilátó, amely kezdetben fából épült. Az 1963-ben létrehozott kilátó TV toronnyal egybeépítve készült.

 


terkep