Címlap BOR + IRODALOM BOR és IRODALOM

BOR és IRODALOM


A borivásnak ugyan nincs múzsája, de ha nincs is, helyesen bort csak az tud inni,

aki múzsai nevelésben részesült:

- költőket olvas,

- muzsikát legalább hallgat, ha maga nem is csinál,

- és képekben gyönyörködik.

Ez az ember a helyes időpontot is meg tudja választani

a munkára, a sétára, az alvásra, a beszélgetésre, az olvasásra, csak ez tudja,hogy

 szerelmet és bort bárhol, bármikor és bárhogyan….


Hamvas Béla

Márai Sándor:
Magyar borok
/részlet/

Ha megöregszem, pincét akarok, ezt már szilárdan elhatároztam.
Semmi mást nem akarok az élettől.
A pince helyét is kinéztem, nem messze otthonomtól:
gyalog járok majd ki, s vigyázok, hogy a környékbeliek, bortermelők,
gyümölcsös-kertek tulajdonosai, vincellérek ne tudjanak semmit városi múltamról...


..A borok élnek és dohognak a pincében, a diófák lombjai között kövér darazsak dünnyögnek...


....Mind öregek leszünk, a pince tulajdonosai és vendégei,
 irodalomról csak akkor esik szó közöttünk, ha legalább ezer éves,
s borról csak akkor, ha legalább ötéves;
nem akarunk már bosszút és elfeledtük azokat is, kiknek egykor meg akartunk bocsátani.
A tájat nézzük, kortyoljuk a bort, s óvatosan ejtjük a magyar szavakat, melyek egyidősek e tájjal.
A bor nem bírja a beszédes vendéget, ez régi tapasztalás, s a beszédes vendég,
akinek még fontos minden világi hiúság, nem bírja a bort.


Ennek a pillanatnak élek; amit addig csinálok még, csak előkészület,
magam sem tartom sokra.
Mind bölcsek leszünk, s az első pohárból a földre is loccsantunk egy kortyot,
nagyon régi áldozati szokás szerint.
Mikor az első csillag feljön, kulcsra csukjuk a pince vasajtaját,
s rövid botra támaszkodva megyünk haza.
Az éjszaka hűvös már, a társaság árnyalakjait elnyeli az októberi este varázslata.
Éltünk, nem éltünk, kinek fontos igazán?...
Bölcsek leszünk, mint a bor, melyet ittunk, s vállvonogatva beszélünk az utókor ítéletéről.
Mert minden bölcsesség alja, melyet a magyar a hazai borból és a műveltségből tanult, ennyi:
szeretni kell az életet, s nem kell törődni a világ ítéletével.
Minden más hiúság.."

Szüret után

Csanádi Imre


Pihen a prés.

Mustszag bódít.

Zenél a csönd,

hallgatom.

Szőlőszem és

részeg darázs

hempereg az

udvaron.



Azt hiszem, az egészség fogalmát előbb-utóbb tisztázni kell,

de nem az orvosoknak, hanem a költőknek és a gondolkozóknak.

Az orvostudományra ebben a kérdésben nem számíthatunk.

Amit a klinikákon egészségnek tartanak, annak fertőtlenítőszaga van.


Az egészség nem steril.

Az egészségnek gyümölcsillata van, olyan, mint a muskotályszőlő,

a fekete hamburgi, a muscat otonel.    ( Hamvas Béla)

 

Már nem bort iszik,


aki élvezni tudja azt,


hanem titkokat.


( Salvador Dali)



Gárdonyi Géza
A bor legendája

Szólt az Isten: "Kedves fiam, Nóé:
Itt a szőlő, kóstold meg, hogy jó-é?"
Felelt Nóé: "No megöregedtem,
De ilyen jó bogyót még nem ettem."

Szólt az Isten: "Kedves fiam Nóé:
A csípős must, hadd lássuk, hogy jó-é?"
Felelt Nóé: "Ihaj, csuhaj! Sári!
Három Istent kezdek immár látni!"

Szólt az Isten: "Kedves fiam Nóé:
Hát az óbor, hadd lássuk, hogy jó-é?"
Felelt Nóé: "Iszom reggel óta;
Gyere pajtás, van még a hordóba!"

 

 

Bordal 

Igyunk derűre,
Igyunk borúra,
Ugy is hol kedvre,
Ugy is hol búra
Fordúl az élet.
Kedved a jó bor
Jobban éleszti,
Búdat a jó bor
Messze széleszti,
S elmúlat véled.

* * *

Éld a jelenlét
Percét s óráját,
Együtt lefutja
Jó s rossz pályáját,
S együtt húny véled.
Igyunk derűre,
Igyunk borúra,
Ugy is hol kedvre,
Ugy is hol búra
Fordúl az élet!

 
Kölcsey Ferenc
Cseke, 1822. december 7.




„A szőlő halála csak átváltozás…

A szőlőből must lesz, a mustból bor.

A szőlő ereje velünk marad, halálával kellett bevennie az időtlenséget.

Ha körülnézel a pincében,


vajon gondolsz arra, hogy isteneket őrzöl hordóidba zárva?


Minden borospince a halhatatlanság szigete.”

(Pilinszky János)



Carmina burana:
Míg kocsmában jól időzünk

( In taberna quando sumus )

Megjegyzés: ha nézed a videót: "bibit" = iszik (latinul)

Míg kocsmában jól időzünk
föld bajával nem törődünk,
kockát, kártyát kevergetünk,
ugyan nekiveselkedünk.
Mit csinálunk a kocsmában?
pénz nyit pincét általában,
ez kérdésünk magva éppen,
hallgassátok, elbeszélem.


***

Iszik pénzes, iszik dolgos,
iszik csuhás, iszik zsoldos,
iszik szolga, iszik dajka,
iszik tolvaj, iszik szajha,
iszik emez, iszik amaz,
iszik derék, iszik pimasz,
iszik szőke, iszik barna,
iszik tudós, iszik balga,

iszik szegény, iszik beteg,
iszik aggastyán és gyerek,
iszik főpap, iszik dékán,
iszik húgom, néném, bátyám,
iszik apám, iszik anyám,
iszik minden egyáltalán,
iszik száz és iszik ezer,
egész világ nyakal, vedel.

Bizony hatszáz pénz is kevés,
mikor jól megy a vedelés,
és a borban korlát nélkül
vígan minden összebékül.
Minket rágnak minden népek,
mért maradunk mind szegények,
aki ránk néz görbe szemmel,
nem is lehet igaz ember.



....minden mámor gyökere a szerelem.

A bor folyékony szerelem, a drágakő kristályosodott szerelem, a nő az élő szerelemlény. Ha még hozzáteszem a virágot és a muzsikát,

akkor tudom, hogy ez a szerelem színekben ragyog és énekel és illatozik és él és megehetem és megihatom.

Hamvas Béla



Borkatalógus

( részlet, Hamvas Béla )

Ha megérem és nagyon öreg leszek, de magas koromhoz megkapom

azt a nyájas és derűs bölcsességet is, amelyet annyira el kívánok érni,

meg fogom írni a magyar borok kimerítő katalógusát, mert ezt megírni

nagy-nagy tapasztalat, és még nagyobb nyájasság, derű és bölcsesség

nélkül nem lehet.

Remélem, elérem a magas kort és az utolsó években

nem kívánok dugáruként semmit sem a hátsó zsebemben a túlvilágra

csempészni; remélem akkorra már senkinek sem irigylem ki szájából

a falatot és karjából a nőt;

nem lesz eldugott bosszúm, nem lesz tartozásom,

és nem fogok botorul elmulasztott dolgokon keseregni.

Akkor, igen, akkor megírom a nagy borkatalógust,

ízek, illatok, olajok, drágakövek, nők szerint csoportosítva,

vidékenként és tájanként és fajtánként

és megkeresem az ételt, a legillőbb évszakot, még napszakot is,

amelyben inni lehet, hozzá a muzsikát és a vele rokon költőt.




Felhajtottam egy pohárral írás közben, és egyszerre az édes nyugalom tündére kezdett velem játszadozni. Mily boldog lehet ez a vidék, ahol ily mézédes források törnek fel a porhanyós anyaföldből! Milyen jókedvű, kiegyensúlyozott, egészséges nép lakhatik a magyar Tokajon! Milyen derűs harmónia lakozhatik ott. Milyen forró szerelem, mennyi kultúra, hűség, barátság, értelem! Ülnek az aranyfolyó partján és kedvükre meríthetnek belőle. Ilyennek képzelem a görög Istenek tanyáját az Olümposzon.

Anatole France



Dalolt egy este a bor lelke a palackban:

„Hozzád beszélek, óh kitaszított barát,

bíbor pecsét alól, börtönömhöz tapadtan

küldöm feléd a fény s testvériség dalát!


Charles Baudelaire



Mások Frankhon boráért hadd rajongjanak csak,

magasztalják spanyol vagy olasz bor ízét,

vagy azt dícsérjék, melyben sirászi tűz ég:

magyar vessző nedvét kívánom én magamnak.

Ki csínján issza csak, életét megnyújtja annak,

ily nektár nem csiklandja az istenek ínyét,

nem szűr ilyent a Rajna és a Mosel-vidék,

azért, Duna, minden folyónál boldogabb vagy!

Erő sarjad ki az aranyból: régi dal,-

magyar föld ontja az arany legremekebbjét,

a hegy tele arannyal, hát a nemes ital

ily erőssé, mint itt, másutt hol nevelkednék?

Én azt hiszem: Kánában a mennyegzői bor,

az is magyar földben termett valamikor.



Gottfried Benjamin Hancke

Az ősi Magyar gondolkodás szerint egy ital, amely olyan méretű átváltozásra képes, hogy nemesebbé, kívánatosabbá és euforizáló hatásúvá teszi, abban isteni tulajdonságok rejlenek, következésképpen ez alkalmas az istenekkel való kommunikációra.


A bor is forr egyszer. Néha kétszer is. Az emberi vér többször is.
(Gárdonyi Géza)



Ebben az illatban ott a mámor ígérete, ölelések íze rejlik benne, csiklandós gyereknevetés, alkonyi bújócskák, sikkantások és csöndes megtalálások… Ott van benne az édes bizonyosság, hogy élni jó, hogy ajándék idelent a földön minden óra, minden perc és minden pillanat."

Schäffer Erzsébet: A
szőlővirág illata

 


terkep