Címlap 2012 évi HÍRMONDÓK Advent előestéjén

Advent előestéjén

András napra   

                 (Advent előestéjén)


 

Széles küszöbünkön, áll kinn,

A zúzmarás bajszú tél.

Hosszú, kampós, göcsörtös botjával,

A vastag faajtót, biz' keményen döngeti.

De a pince népe, épp vígan mulat,

S még csak rá sem hederít,

Mit sem törődik az öreg szakállas bajával,


Mert még lopott órák jönnek itt, az őszből,

Ma éjfélig bizony ám,

Még András napja van, 

S a vidám jókedv zaja,

Mindent beterít.

 

De a jólelkű gazda, itt vendégszerető,

A hívatlan jövevénynek is jó helyet szorít,

A kandalló melletti hosszú asztalon,

Emlékezzen rá, a fagyott csontú tél,

Milyen is az este, igaz emberek között,

Ha majd elbúcsúzik,

Jövő tavaszon.

 

De addig is, még nálunk új erőre lel.

S bár minden koccintásra,

Komor bólintással felel,

Meglásd majd bizton,

Néha mégoly csikorgó,

S hideg morcossága ellen',

Jó barátod ő.

Hoz nekünk vígságot, s árnyakat,

Megváltó szeretet szárnyakat,

Üstökösként száguldó,

Szép fényes csillagot,

S mindent mit nekünk egykor,

S csak nekünk, itt hagyott,

A gyermek,

Ki bizton eljő, nemsoká.

S ő is bekopogtat mindenhová,

Hol a komor tél, már előtte járt,

Végig fújva hóval, várost, utat,

S befagyott határt,

Bekopogtat majd, s gyertyát gyújt,

Minden arcokon,

Egy bánattal telt szeretet hajnalon,

Hogy örüljön a lelkünk hideg éjszakán,

Még, ha nem is jönne többé,

Soha-soha tán....

 

De ne félj, mert ha eltelik az időgörbület,

S alatta majd harminc tucat meg öt,

Bolygó pördület,

Újra elsuhan felettünk,

A csoda csillag csóva,

Minden félő s hideg lelket,

Megérintve,

S örökre megóvva.

                                                                      Jacsó Pál

 


terkep